Viva la Mexico I.
Olyan bugyuta dolog olyat írni, hogy „Imádjuk a mexikói konyhát”, mert még sosem jártunk Mexikóban! És meggyőződésem, hogy nemzeti ételt A nemzet éttermeiben kóstolhat csak a kíváncsi gourmand. Nem, nem gondolom, hogy lehet bárhol ma Magyarországon olyan pizzát kapni, mint Rómában a Piazza Navonán és nem, sosem kóstolhat a pesti burzsuj olyan hagyma leves, mint a Quartier Latin-ben. Nem és kész!! Szóval fogalmam sincsen, hogy imádnám-e a mexikói konyhát, de valószínűleg igen:) Egyszerűen, mert az alapanyagait nagyon szeretem: a babot, a kukoricát, a darált húst, hagymát, tejfölt és a tortillát:) Az új csodamasinám óta már nem csak csilis babból áll a mexikói étlapunk:)
Quessadilla, mindenki ízlésére szabható
Most a mai variációt mutatom be, de mindenki tudja, hogy ez tipikusan a bármivel tölthető gyors ételek királya!! Ma ráértem kicsit, így darált húst pároltam a serpenyőben gyorsan. Ha tehetem vegyes, előre csomagoltat veszek! És amint, már tudjátok vajon párolok és általában újhagymával főzök:) A húst fűszerezem: só, bors, petrezselyem, csili. Hozzá keverem a babkonzervet, kukoricát és kész is van. Beizzítom a kis Moulinex grillemet (http://mood-cook.blog.hu/2012/11/28/masinak_a_konyhaban_iv_gyorssuto_3in1), beleteszem a tortilla lapot alulra kevés reszelt sajtot rakok, jöhet a husi meg a salsa szósz és reszelt sajttal fejezem be.
Azért, hogy segítsen összeragasztani a tortilla két oldalát. Sütő lecsuk és 2 perc múlva zöld lámpa, kész is a quessadilla:) Tejföllel és salsa szósszal a legfincsibb:)
Megpróbáltam a hagyományod módon is: palacsinta sütőben egy teljes lapot betöltve és egy másikkal összetapasztva. Hát a fordítása elég macerás volt és a fele cucc kimászott a lapok közül, de mire tálalásra került kifejezetten csinos darab lett:) A múltkor tarja szeleteim maradtak, azokat kockáztam fel és sütöttem meg hasonlóan gyros fűszerkeverékkel.
Akkor salátát csíkoztam, paradicsomot kockáztam és lila hagymát karikáztam hozzá és fokhagymás tejföl volt hozzá a szósz:) Az is nagyon finom volt:) Ennek az ételnek tényleg csak a képzeletünk szabhat határt ízesítés szempontjából:)