Nem tudom mi volt az a pillanat, emlék, gondolat,ami előhívta memóriám mélyéről ennek az ételnek az ízét... De egyszer csak rám tört, elborított és csak vigyorogtam, mint a vadalma az ízemlékek feltörésekor. Az ízlelés, mint érzékszervünk, bár kevéssé gondolunk rá nagyon intenzíven őrzi az emlékeket. Biztosan volt már ilyen veletek is, hogy egyszer csak eszetekbe jutott egy bizonyos íz, majd köré a teljes emlék. Nem csak étel tudja előhívni ezeket az emlékeket, de egy illat, pillanat, érzés is csak úgy, mint a déja vu. 

Ezen a recepten sokan nevetni fogtok, sokan teljesen elképzelhetetlennek tartjátok majd, hogy elkészítsétek. Azok, akik a 90-as években születtek már nem valószínű, hogy kedvet kapnak vagy értékelnék ezt az ételt. De ajánlom azoknak, akik még a 70-es években átlagos kispolgári, proli családban születtek készítsék el, csukják be a szemüket, kóstolják meg és emlékezzenek:) Működik! A férjem nagyon furcsán nézett, amikor elkészítettem, de mivel ugye tészta, ami nálunk bármilyen formájában első osztályú ételnek minősül, így megkóstolta.

Azt mondja: - Nem rossz. Nyúl az üdítőért, megmerevedik, mintha bútolna:) Aztán azt mondja: - Emlékszem erre az ízre. Anyu is csinált nekem valami hasonlót, mikor gyerek voltam. De fura! És már jóízűen, mosolyogva falja:)

RÉGMÚLT MAKARÓNI

Nem akartam szocreálnak titulálni, de hát mégis csak az:) Szóval a recept őrült egyszerű. Egy hagymát vajon megdinsztelek. Eközben apró kockára vágok úgy 20 dkg párizsit. Csak a romlott "kitudjamivanbennelóhúsakár" világunk kedvéért én a legdrágább sertés párizsit választottam és még 10 dkg főtt-füstölt tarját. rádobom a hagymára és összeforgatom. Hagyom, hogy kicsit összeessen a párizsi-tarja akár csöppet meg is sülhet. Megy rá majdnem egy egész konzerv Aranyfácán paradicsomsűrítmény a nagyobb kiszerelésből, só, bors, petrezselyem, végül annyi tejföl, hogy sűrű krémes szószt kapjunk, szép narancssárga színben. Belekeverek még egy ó adag reszelt sajtot is. Eközben kifő a makaróni tészta, igen az a csöves fajta:) A kifőtt tésztát beleforgatom a szószba és már tálalható is. Anya olykor jénaiba szedte és még bedugta pár percre a sütőbe tetején jó adag reszelt sajttal:) Imádtuk és ki tudta 10 évesen, hogy ennek semmi köze a milánói makarónihoz? Különben meg kit érdekelt ez akkor? :)