A vállalati karácsonyi bulit valahogy senki nem várja tűkön ülve,sőt. Már előre húzza mindenki az orrát, hogy "nem tudja", meg "biztos nem lesz jó"," különben meg eleget bámulom egész évben a Józsi pofáját"... A mi esetünkben az idei megoldás eltért a jól megszokottaktól. A vállalatunk viszonylag nagy létszámú még mindig, melyben a szűkebb osztályunk mindössze 7 fő ma már. Az elmúlt esztendőkben szűk körben rendeztük meg a karácsonyi, év végét záró "ünnepségünket". Kiválasztottunk egy kellemes éttermet, ami lehetőleg lábbusszal is közel esett holmi zenés-táncos egységhez, így egy bemelegítő vacsora után átslattyogtunk a dühöngőbe és kifulladásig tartott az év végi záró akkord. Tavaly megspékeltük egy egymást kihúzós ajándékozással, amit még izgalmasabbá tettünk egy "ki kit húzott" tipp versennyel is. Szóval mondhatni meghittek és viccesek voltak az ünnepi esték. Mivel több osztályból áll A vállalat és a társosztályok is rendezgették saját vacsorás estéjüket, és mivel a különböző osztályok jó kapcsolatot ápolnak más osztályokkal, a vacsorákat záró táncmulatságokra előszeretettel invitálták meg legkedveltebb társosztályukat. Sok esetben a nemek arányának kiegyenlítése céljából. És így például a mi osztályunk decemberben 2, néha 3 táncestre is meghívást kapott:)

Ebben az évben a gazdasági helyzetre, A vállalati helyzetre és a gazdaságosságra hivatkozva egységes több osztály magába tömörítő vacsorát javasoltak a nagykutyák. Senki nem volt elragadtatva, de mindenki elfogadta és megértette az indokokat. És végre megérkezett a hivatalos meghívó is e-mailben, mely szerint az össznépi vacsora a Trattoria étteremben lesz megrendezve. Szuper, mert az naggyon jó helyen van a Ferenc körúton, a Corvin mozival éppen szemben. És szupper mert szeretem az olaszt!

Aztán hamarosan lebiggyedt a szánk:( Lévén 30 fő fölött volt a létszám, így természetesen nem á la carte, hanem menüs vacsora lett kiajánlva. Előre összeállított menükből kellett választani. Minden egyes étel nevében volt legalább egy szó, amiről fogalmunk sem volt, hogy gyümölcs,hús vagy elkészítési mód-e. Értem én, hogy tegyük oda magunkat, de könyörgöm, miért nem lehetett 1,csak 1 hagyományos menüt is ajánlani:( Így szinte mindenki fanyalogva bökött a menütáblázatra, mivel a 3 fogásból tutira volt 1, ami nem az ő fogára valónak tűnt. 

A pincérek nagyon kedvesek, udvariasak voltak, előttük maximálisan le a kalappal!!! Pedig a bandánk (nagy arányú hím jelenléttel) már érkezéskor sem volt szomjas, és még a vacsora előtt rázendített a férfikar egy "Az a szép, akinek a szeme kék" dalocskára. Rövid bemelegítő és 2-3 gyors szívmelegítő italocska után végre elkezdték szállítmányozni az első fogásokat a pincérek. Az egyik csapat levessel kezdett, mégpedig zöld spárgakrém leves érkezett sajtos krutonnal (pórias nevén pirítóssal). Megjegyzem az étlapon én nem találtam ilyet... Krémlevesnek guszta volt, csinosan tálalva és a fogyasztóik szerint ízletes is:) Én az előételes menüsökhöz tartoztam így első fogásként Insalata Santo Stefano érkezett. A leírás szerint mozzarella, pármai chips, oliva rukkolával. Tudtamén, hogy ez nem lesz a kedvencem...túl sok volt a semmilyen ízű fű. Próbálkozom én evvel a rukkolával, de valahogy nem megy. Sokkal inkább a hagyományos fejes saláta esetleg jégsaláta, de a rukkola csak fű és én mindig mindenhol homokosnak érzem:( Ez a chips sem volt túl nyerő...gyakorlatilag kő keményre sütött sonkaszál volt. Így túl ropogós és túl sós:( Végül csak a sajtot és az olivát válogattam ki és a sunyin megbújt marinált paradicsomot az asztal szomszédomnak ajánlottam fel.

Sebaj, a főételre fájt a fogam!! A főétel a másik csapatnak szicíliai szarvas ragu volt pecorinoval és bugonyával, ami a csapatnál nagy tetszést aratott, bár a gourmand-ok nem lelték a pecorinot... Nálam a tészta étel landolt (céklás tagliatelle), amiben azt hittem nem csalódhatok, végül is olasz étteremben vagyok vagy mifene. Biztosan nekem volt rossz napom, lehet a vacsora előtti palacsinta adag tett be, de látványra nagyon nem jött be a tésztacsoda:( túlságosan nyers hús színe volt...olyan, mintha karizomszalagok hevertek volna a tányéromon. A bizarr színű széles metéltemen zöld spárgás, libamájas szósz volt, ami megint csak túl kacifántosnak tűnt. Az íze nem lett volna rossz, viszont nagyon sótlan, ellenben nagyon olajos volt az étel:( sokat nem ettem belőle:( Végezetül érkeztek a desszertek. Én a csokihabra szavaztam és bár a csoki ízzel és a látvánnyal nem volt gond, túl vajas és túl gejl volt a krém. 2 kanálnál többet senki nem tudott enni belőle:( A másik csapat muskotályos zabaione valamit kapott konfitált körtével, ami vizuálisan szintén rendbe volt, de ezt gyakorlatilag egy kanál után félre tolta mindenki. Nem erre számítottak, a desszert meleg volt és furcsa boros hab ízű, míg egy könnyű hideg, édes finomságnak tűnt:( Mit is vártunk egy olyan desszerttől, mely nevében többnek akar látszani, mint ami:) Zabaione, meg konfitált körte? Borhab körte kompóttal, oszt akkor mindenki tudja mit is választ!?

Ami nagyon furcsa, hogy az előbb bemutatott menükből csupán egyetlen ajánlatot találtam meg az étlapon is... http://trattoriavenezia.hu/etlap/  Most akkor mit is mondhatnék az étteremről....belülről szép, hangulatos, igénye. A kiszolgálás remek, a srácok udvariasak,segítőkészek. No és az étel? Amit mi karácsonyi menüként kaptunk túlságosan flancosra sikeredett, jobban jártunk volna egy valamivel kommerszebb ajánlattal. Minden fogás vizuálisan kitűnő volt - talán a hús színű tésztát kivéve, bár ez nagyon szubjektív vélemény, a többieknek tetszett a színessége-, ízre vegyes véleményeket szült, megkockáztatom, hogy szinte minden tányéron maradt étel. A desszertek pedig nagy csalódást okoztak ízben, pláne miután beindult a nyálzás a látványukra. Mindezek ellenére az étterem valódi kínálatáról mégsem tudok véleményt mondani, mivel számunkra étlapon kívüli extra menüt állítottak össze. Ki tudja miért??